Hatalmas élmény volt a gyengénlátók szombati találkozóján részt venni. Látni, ahogyan egy közösség tagjai örülnek a találkozásnak, ahogyan egymásra figyelnek,segítő szándékkal fordulnak társaik felé. Örömteli, visszafogott találkozás volt.
A gyengénlátók megyei szervezete rendezte meg ezt a találkozót, melyre több településről is érkeztek vendégek.
A találkozón Barnóczki Gáborral, a Vakok és Gyengénlátók Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesülete elnökével beszélgettünk.
-Miért teke sportágat választottak a találkozó megszervezéséhez?
-A teke sport a múltban is nagy szerepet játszott a vakok és gyengénlátók életében. Komoly hazai és nemzetközi sikerek születtek ebben a sportágban. Ez a sportág az, melyben a vakok és gyengénlátók a legkönnyebben tudnak részt venni. Annak ellenére, hogy ma visszaszorulóban van, a mi közösségünk számára továbbra is meghatározó. A mai rendezvényünkre egy pályázat keretében kerül sor, melynek elnevezése: „Lendületes élmények látássérülteknek” . A pályázat keretében az idei évben 4 alkalommal tudunk ilyen közösségi együttlétet szervezni.
-Mennyire sikerült a fogyatékossággal élők integrációja?
-Jelentős és pozitív változások történtek azt követően, hogy hazánk is csatlakozott különböző nemzetközi egyezményekhez, vagy a nemzetközi előírásokat átültették a hazai gyakorlatban. Persze van még tenni való, hiszen nem minden esetben valósult meg az, amit a törvényalkotók szerettek volna. Mi örömmel tapasztaljuk, hogy komoly és jelentős változások történetek?
-Mennyire elfogadó a társadalom a fogyatékkal élőkkel szemben?
-Megítélésem szerint ebben is pozitív irányú változások következtek be. Néhány kirívó esettől eltekintve a társadalom többsége segítő módon fordul felénk. S ebben nincs különbség a korosztályok tekintetében, ami fontos.
Mi magunk is szervezünk ún. érzékenyítő programokat. Kitelepülünk egy-egy helyre, s az arra járókat bevonjuk abba, hogy betekintést nyerjenek mindennapi életünkbe. Érezzék és megtapasztalják, mi az, ami nekünk nehézséget okoz. Szerveztünk hivatali dolgozók számár is ilyen rendezvényt annak érdekében, hogy rálátásuk legyen, mi az, amiben segíthetnek.
Számunkra az a fontos, hogy teljes értékű életet élhessünk. Önállóan, alkotó módon, boldogan. Persze a fogyatékosságtól függően bizonyos esetekben segítségre szorulunk, de ha ez természetes módon történik, akkor az a legjobb mindenkinek.
-Mi az, amit a leginkább hiányolnak?
-Mint említettem rengeteg pozitív változás történt, a társadalom is elfogadóbb velünk szemben. Miután a fogyatékosságnak több formája van, nem egyszerű orvosolni a gondolat. Más a problémája a siketeknek, mozgáskorlátozottaknak, vakoknak, gyengén látóknak. Néhány dolog talán mindannyiunk közös problémája. Az egyik a közlekedés, a másik pedig a foglalkoztatás megteremtése. Számunkra mindkettő azért fontos, mert teljes értékű életet szeretnénk élni. Nem szeretnénk sem kiszolgáltatottak lenni, sem szánalomra szorulók. Persze a segítségre szükségünk van, s minden ilyet köszönettel és hálás szívvel fogadunk.
S van még egy terület, ami sokunk számára okoz gondot. Ma az elektronikus ügyintézés egyre inkább a mindennapok része. Otthonról intézhetünk átutalásokat, kérvényeket, stb. Ezek a lehetőségek a jelenlegi eszközök mellett sokunk számára nem elérhetők.
A mindennapokról beszélgettünk Sisánszki Péterrrel, aki a gyengénlátók megyei sportéletének egyik szervezője.
Hogyan látja a fogyatékosok társadalmi megítélését, elfogadását?
Egyre kevesebb gond van ezzel. Ma már nincsenek előítéletek, s ha valahol, valamilyen élethelyzetben segítséget kérünk, azt megkapjuk.
Mi az, ami önnek a legtöbb gondot okozza?
Én látássérült vagyok, nekem a közlekedés okozza a legtöbb problémát. Sok helyen nincs még hangjelzés a gyalogos átkelőhelyeknél. Külön nehézséget okoznak a lépcsősorok, mert azok összefolynak előttünk. Én Miskolcon lakom, a lakókörzetemben a lépcsők élét, a járdaszegélyek peremét lefestettem fehérre, mert így biztonságosabban tudok közlekedni. Számunkra rémálom a Búza téri aluljáró, vagy a Tiszai pályaudvar. Azokon a lépcsősorokon nekünk a közlekedés borzasztó nehéz. Ha csak a lépcsők pereme fehér lenne, már könnyebben közlekednénk. Persze szerintem ez rajtunk kívül sokak komfortérzetét növelné.
Mi nem szívesen megyünk nagy áruházakba vásárolni. Nekünk a hatalmas polcrendszerek között eligazodni szinte lehetetlen. Sajnos ezekben az áruházakban nincs olyan személy, aki segítene. Megmondanánk, hogy mit szeretnénk vásárolni, s ő ebben pár perc alatt tudna segíteni. Én pontosan ezért kerülöm is ezeket, a megszokott boltokba járok.
-A fogyatékossággal élők esetében sokszor elhangzik, hogy teljes életet szeretnének élni. Ennek feltétele, hogy tudjanak dolgozni. Ön hogyan látja ezt?
-Rengeteg változás történt ezen a területen, egyre több fogyatékos számára biztosított a munkavégzés. De ez egy nehéz ügy, mert szinte lehetetlen minden fogyatékosságnak megteremteni a munkavégzés feltételeit. Én szerencsés vagyok, 6. éve dolgozom egy dobozokat készítő üzemben, főnökeim elégedettek a munkámmal. Számomra ez fontos!
Barnóczki Gábor megyei elnök 
Sisánszki Péter 
Batki István helyi szervező
