SAJÓKÁPOLNA: A BÁNYÁK ÁRNYÉKÁBAN AZ ÉRTÉKEK MEGMENTÉSÉN DOLGOZNAK

Sajókápolna a Pitypalatty-völgyben meghúzódó alig 400 lelkes település. A falu életében meghatározó volt, s mai is az, a szénbányászat.

Mint ahogyan azt Tőzsér György a település polgármestere elmondta, a bánya az itt élők mindennapjainak része volt. Munkát, megélhetést biztosított. Csak míg a szénbányászat hőskorában, a Borsodi Szénbányák idején a bányaművelés szigorú szabályait betartották, a mai külszíni bányánál nem,  így az  inkább átok, mint áldás.
Mint mondja, a település határában meghúzódó külszíni bányát megörökölte az előző vezetéstől. Már abban az időszakban is adódtak gondok a robbantások okozta hanghatások és károk miatt. Bár mára a külszíni bányaművelés megszűnt, még mindig rengeteg problémát okoz a településnek. A bánya nyitásakor leszedett termőréteget eladták, a mostani homokos talaj porát a szél a falu felé fújja. A bányagödörben felgyülemlett víz egy tavat hozott létre. A rendkívül mély és meredek falú tó nincs körbe kerítve, kitáblázva, így az ide tévedő látogatók számára komoly veszélyt jelent. Mint ahogyan gondot okoz a felhalmozott, málló meddő is, mert a szél útján ez is bekerül a faluba.
Folyamatosan kapcsolatban vannak a bányát művelő céggel, de eddig nem sikerült előbbre  jutni. Felsóhajtva mondja: régen a bánya áldás volt, mára átok lett.


A közel 4 éve regnáló polgármester a gondok mellett a lehetőségekre tereli a szót. Szállodát működtetnek, a környező cégek munkavállalói veszik ezt igénybe. Hoz némi bevételt, igaz ezt eddig a település adósságának rendezésére fordították. Szeretnék a szálláshelyet tovább működtetni, akár bővíteni is, hiszen ebből több bevételük származik, mint az adókból.

Hatalmas tervek a láthatáron
A gondok ellenére hatalmas terveket sző Tőzsér György. Büszkén mutatja meg a település Repülőmúzeumát. Az 1930-as években a kedvező helyi szél miatt repülős oktatás zajlott a falu határában. A repülőtér bezárt, de emlékét őrzi a helyi múzeum, s a hegy lábánál meghúzódó emlékmű is.
Évente összejönnek az egykori pilóták, oktatók. Ezek a találkozók erősítik meg a hitét abban, hogy a múlt e szeletét ápolni kell, s meg kell ismertetni a külvilággal, esetleg újjá éleszteni. Mert a kedvező szél megmaradt, kár lenne nem figyelni az ebben rejlő lehetőségre.


Körúton a lehetőségek földjén
Beszélgetésünket félbe szakítva javasolja, hogy üljünk be az autójában tegyünk egy kört a falu határban.
Utunk első állomása a felhagyott külszíni bánya. Valóban siralmas a látvány a holdbéli tájon. Mutatja, hogy a mostani bánya és a település között található a régi bányaművelés maradványaként egy bányató. Szép környezetben fekszik, szeretnének vele valamit kezdeni. Gondolkodtak pihenő park kialakításában, de szóba került a horgásztó lehetősége is. A lényeg, azzal a tóval kezdeni kell valamit, ez egy lappangó gazdasági potenciál.

Folytatjuk utunkat, s meglátogatjuk a régi repülőtér emlékművét. A falu felé, az egykor felszállópálya felé tekint a szobor, mintha azt várná, ismét felbúgjanak a repülők motorjai. Tőzsér György elmondja, hogy az emlékmű mellett a falu központjában található repülőmúzeum őrzi a régmúlt idők emlékeit.  Ha sikerülne a régi repülőtér területét, amely ma magánszemélyek tulajdonában van, akkor hatalmas gazdasági lehetőség lenne, a repüléssel foglalkozni. Különösen azért, mert a repülés szerelmesei minden évben szerveznek egy találkozót Sajókápolnán.



Ezt követően felkanyarodunk a pincesorra. Mert Sajókápolnának egy ilyen része is van, ahol hajdanán hatalmas jövés-menés volt. Szeretnék feltámasztani a régi emlékeket, itt a pincesoron egy új közösségi központot kialaktani. A település közösségének szüksége van arra, hogy együtt lehessen olyan helyen, ahol az elődeik is szívesen időztek. Terv már van, a pénzek előteremtésén fáradozik.

Meglátogattuk a Repülőmúzeumot, a szálláshelyet, s ezt követően egy különleges gyűjtemény megtekintésére invitált Tőzsér György polgármester.
A könyvtárban gyönyörűen faragott szekrényben található könyvekre mutat. Nem oly régen kapták ajándékba ezt a ritka és értékes gyűjteményt. Az 1700-as évektől kezdődően kézzel írt bejegyzések árulkodnak a település életéről. Ki és mikor született, ki és mikor halt meg, milyen betegség okozta halálát. S ez rendszerezve, évről évre bejegyzésre került.



Miért van annyi terv?
Arra a kérdésre, hogy miért van ennyi terve a jövőre vonatkozóan, meglepő válasszal áll elő a polgármester. Mint mondta, az olyan falunak, amelyik ilyen értékekkel bír, annak élnie kell, tisztelnie, ápolnia kell a múlt örökségét. S van egy mondás, segíts magadon, Isten is megsegít. Nekünk nincsenek jelentős adóbevételeink, de ha sikerülne vállalkozásokat ide csábítani, azok hasznából sok hasznos dologra futná. Ez egy nagyon nehéz és hosszú folyamat, de hiszem, ezzel a település jövőjének egy szeletét tartjuk a kezünkben. Mert a bánya lehet áldás vagy átok, a múlt értékei, a település adottságai azok, melyek tovább éltethetik Sajókápolnát.

A cikk a Közösen a Fejlődésért Egyesület hirdetéseként jelent meg