Péntek délután Miskolcra utaztam busszal. Sajószentpéteren közel 20 alsós diák préselődött fel a járatra, mint kiderült, moziba mennek. Megkérdeztem a tanító nénit, mit kapnak azért, hogy beáldozzák a péntek délutánt. Azt mondta, a napi tanórák után ez a bónusz, de hát a gyerekek erre vágytak, s mint osztályfőnök, ezt meg kell tennie.
Szösszenet. A múlt hétvégén Egerbe utaztam. A busz közel félórás késéssel indult, a Volán információja szerint műszaki hiba okozta a késést. Aztán a buszon kiderült, gépkocsivezető nem volt, aki a járatot vigye, úgy rendeltek be egy dolgozót. Nem örült ennek, de hát így karácsony előtt jól jön az a kis pénz, amit ezért a járatért kapni fog.
Miskolc, Pláza: Összefutok egy volt kollégával. Hát te?-kérdezem. Gyerekeket hoztunk moziba, mondja. Mint kiderült, ő is “puszira” dolgozott, a délelőtti órák után ez volt a bónusz. Elkeseredve mondja, mindenki, rendszertől függetlenül megalázta, kihasználta a pedagógusokat.
Fáradt, nagyon fáradt, de másnak sem jobb. A kollégájától, aki szintén gyerekekkel indult útnak, megkérdezte: ti hova indultok? A jégpályára, válaszolta. Szintén “puszira”, így péntek délután.
Szösszenet. A pláza egyik boltjában két eladó beszélgetett. Mint kiderült, egyikőjük egy beteg kolléga helyett ugrott be. Nem örült, de így karácsony előtt jól jön egy kis plusz pénz, mondta.
Ezek a történetek csak azért kívánkoztam ki belőlem, mert ugyan ezen a pénteken megint belerúgtak a pedagógusokba. Volt valami óriási országos szeánsz, ahol a minisztérium dolgozói elmondták, minden rendben van az oktatásban, a legnagyobb probléma, hogy az idősebb pedagógusok lebeszélik erről a pályáról a fiatalokat. Meg Sanyi “bá” is dolgozik hétvégén 20-25 órát.
Kedves döntéshozók! Ennyire hülyék nem lehettek!
Kedves Pedagógus! Menj moziba, “puszira”, és fogd rá a nyuszira.
Borítókép: illusztráció