Mindig szívesen beszélgetek Dr. Salha Walid Khalillal, a Kazincbarcikai Kórház osztályvezető főorvosával. Egyrészt azért, mert rendkívül szuggesztív személyiség, másrészt pedig lenyűgöző, amilyen kivételesen ismeri a magyar irodalmat és nemzetünk történelmét. Nem mellesleg egyedülálló, ahogyan a világról, a társadalmi folyamatokról gondolkodik.
A mostani beszélgetésünknek három apropója van. A Húsvét ünnepe, a társadalmi morál változása a Covid és a háború árnyékában, valamint az egészségügy.
– Ön palesztin származású. Odahaza ünneplik egyáltalán a húsvétot?
– Igen. A palesztinok között alapvetően két vallás létezik, a muszlim és a keresztény. Az emberek segítik a másik valláshoz tartozókat a vallási ünnepük előkészületei során, és részt is vesznek egymás ünnepein. Ez azt jelenti, hogy most a muszlimok segítenek a keresztény vallású ismerőseiknek a húsvétra való felkészülésben, s majd részesei is lesznek ennek az ünnepnek.
– Az ilyen jellegű ünnep a palesztinoknál vallási ünnep, vagy a magyarországihoz hasonlóan ezt a szerepét egyre inkább elveszíti?
– Odahaza, de az arab világ összességében is, a vallás sokkal fontosabb és sokkal szervesebb része a társadalmi életnek, mint Magyarországon, vagy Európában. Ott az ilyen ünnepek alkalmával a vallási szempontok, előírások az elsődlegesek, ezek irányítják, hatják át az ünnepet.
Magyarországon teljesen más a helyzet. Azt szoktam mondani, hogy itt pl. karácsony a kereskedelem ünnepe, mert sokkal fontosabbá vált a vásárlási láz, mint a karácsony egyházi vonatkozásai. Sajnos Magyarországon az ünnepek vallási tartalma egyre inkább háttérbe szorul, sokkal inkább dominál a kereskedelem, s valami tévesen értelmezett ünnepi szokás. Kár ezért, mert ezeknek a vallási tartalma egyedi, tanulságos, s alapjában véve a közösségi életet segítők, ösztönzők.
Az arab világgal összehasonlítva egyértelműen látható, hogy ebben a térségben a vallás, a vallási szokások egyre inkább visszavonulóban vannak. Elegendő csak besétálni egy-egy templomban, s azt láthatjuk, hogy kevés a hívő, s ők is inkább az idősebb korosztályt képviselik. Az araboknál a vallás minden ember számára meghatározó, mindenki életét áthatja, s ez jelentős különbség.
– Az előző gondolatok alapján át tudunk evezni másik témánkra, a társadalom közállapotára. Hogyan látja a magyar viszonyokat, társadalmunk közhangulatát a Covid és a háború árnyékában?
– Szerintem alapvetően rendben van még akkor is, ha vannak vadhajtások. A világ változik, a változás egyre gyorsabb, egyre sokszínűbb, s ezt a kérdést érdemes ezen a szemüvegen keresztül szemlélni.
Én úgy látom, hogy a közgondolkodásban, a társadalom morális állapotában összességében nincs gond. Vannak jelek, amelyek figyelmeztetnek mindenkit arra, hogy ez a terep azért elég ingoványos és törékeny. Vesszőparipám az a tény, amit jó néhány évtizede Szegeden, de más településeken is meg lehetett figyelni,s magam személyesen is megtapasztaltam. Nevezeten az, hogy a kávézók teraszán, parkokban, várótermekben az emberek olvastak, könyv volt a kezükben. A könyv az ismeretszerzés hatalmas tárháza, ennek ellenére ma az olvasás, s így természetesen az ismeretszerzés is háttérbe szorult. Talán ennek is köszönhető az a vadhajtás, ami a facebookon megfigyelhető. Egyesek megfelelő információ, ismeret hiányában kommentelnek, sokszor oltári butaságot, alpári stílusban. Ez egy jelenség, szomorú jelenség, de nem kell túl dramatizálni. Ez is létezik, velünk van, de többségben vannak a józan gondolkodású emberek.
Az sem mellékes tény, hogy napjaink történései nem kedveznek egy kiegyensúlyozott közállapot létezésének. A Covid, a háború, a választás mindegyike olyan esemény, amelyik önállóan is képes felkorbácsolni az indulatokat, rombolni a közhangulatot. Ez a három dolog együttesen pedig szélsőséges eseteket is tud eredményezni. Ez tény, de ezeknek a következményeit nem érdemes túlhangsúlyozni.
A legfontosabb, hogy megőrizzük az alapvető emberi értékeket, a tiszteletet, becsületet, mások segítését és elfogadását. Maradjuk a szó nemes értelmében emberek.
-Az előző gondolatokat fordítsuk át az egészségügyre, hiszen az elmúlt két év során sok kritikát kapott a hazai betegellátás. Ön milyennek látja a magyar egészségügyet?
-Egy dolgot érdemes leszögezni. A magyar egészségügy szakmai tudása világszínvonalú. Nem véletlen, hogy tárt karokkal várják a magyar orvosokat külföldön, illetve az sem véletlen, hogy hatalmas számú külföldi orvostanhallgató tanul egyetemeinken.
Ez mindenképp pozitív dolog. Volt azonban a hazai betegellátásban egy olyan elem, ami sokrétűen és negatívan hatott az egészségügyre, ez pedig a hálapénz rendszere, amit hála a jó égnek, végre törvényi szinten megszüntettek. A hálapénz iszonyatos mértékben torzította a betegellátást, annak megszüntetése egy helyes törvényi döntés volt. Maga a döntés, lehet azt mondani, néhány perc alatt megtörtént, pozitív hatásai azonban csak évtizedek múlva teljesedhetnek ki.
Én a hálapénz kapcsán azt szoktam mondani, hogy a hálapénzt elfogadó orvosok esetében kétféle beteg létezik: az egyik a beteg, a másik pedig az orvos pénzügyi erőforrása. S ebbe az erőforrásba rossz ómen volt bármelyik más orvosnak belepiszkálni. Nem véletlen, hogy a rezidensek is panaszkodtak, mert bizonyos speciális kezelések, műtéti eljárások megismerése előlük el volt zárva, ezért inkább kimennek dolgozni külföldre. Ez igaz, hiszen a pénzügyi erőforrásként kezelt betegek ellátásába nem adtak betekintést, ezzel pedig más orvosok szakmai fejlődését korlátozták, torz viszonyokat hoztak létre az egészségügyben.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy az egészségügy része a társadalomnak, így az ottani viszonyok, az ún. „vadhajtások” megjelennek a betegellátásban is. Ez persze nem jó, de ettől ez még tény, s az egészségügyi rendszernek ezeket meg kell szüntetni, ami nagyon nehéz feladatot, komoly kihívást jelent.
Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról is , hogy a betegellátás két fél, beteg és orvos bizalmi kapcsolata, s ha a felek megfelelő empátiával, tisztelettel fordulnak egymás felé, akkor megítélésem szerint az ellátás problémamentes.
Az emberi kapcsolatokban azonban sokszor előfordulnak súrlódások, konfliktusok, s ez igaz az egészségügyre is. Ennek kapcsán szerintem gond az, hogy az élet más területein ért negatív hatásokon viszonylag hamar túllépünk, de ha az egészségügyben ér minket ilyen, akkor aztán elszabadulnak az indulatok. Ezekben az esetekben sokszor eltúlozva kerülnek nyilvánosságra különböző történetek, esetleg alpári stílusban, ami aztán egymás után szüli a negatív kommenteket. Szerintem ez nem helyes, s összességében nem valós a magyar egészségügyre.
Mint mondtam, a betegellátás két fél kapcsolata. Ha gond van, az egészségügy dolgozóit rögtön kritizáljuk, de a másik oldal, a beteg viselkedése, hozzáállása sosem képezi a kifogások tárgyát, ezért érdemes ezt is megemlíteni.
Ennek kapcsán én csak egyetlen példát szeretnék kiemelni.
A betegek érthető módon türelmetlenek, ők gyógyulni szeretnének. De az már kevésbé elfogadható, hogy a hosszú évek óta működő betegelőjegyzési rendszer azokból, akik azt megkerülve akarnak ellátást igénybe venni, milyen indulatokat vált ki. Különösen akkor válnak indulatossá, ha szembesítik őket a szabály megszegésével.
Pedig az előjegyzés jó az orvosnak, mert meghatározott számú beteget kell fogadnia, nincs az, hogy olyan sokan jönnek el egy-egy rendelésre, ami miatt képtelenség megfelelő szinten ellátni a őket. S Jó a betegnek is, mert időre jön, tervezhető a napja, elegendő idő jut rá, nem kell órákon át a rendelő várójában ülni.
Ennek ellenére rendszeres, hogy egyesek előjegyzés nélkül akarnak bejutni a rendelésre mások rovására. S ha figyelmeztetik őket ezért, vagy nem fogadják a rendelésen, akkor közülük többen alpári stílusban, a tények elhallgatásával igyekeznek hangulatot kelteni az interneten. Ez nem jó, nem helyes, nem szolgálja senkinek az érdekét. Én a beteg-orvos együttműködésébe, egymás tiszteletében hiszek, s e szerint is végzem munkám.
-Végezetül még egy kérdés Hogyan ünneplik majd a húsvétot?
-Családi körben, örülünk az együttlétnek, ilyenkor minden dolgot meg tudunk beszélni, élvezzük egymás társaságát. S természetesen lesz sonka és húsvéti tojás is az asztalon.
-Köszönöm a beszélgetést!
-Én köszönöm a lehetőséget, kívánok mindenkinek áldott húsvéti ünnepet!