Alapvetően tömegközlekedés párti vagyok, főképp, ha hosszabb útra indulok. Sajnos a régi jól bevált receptek szerint még mindig sikerül az utasokat szívatni. Azok, akik naponta utaznak, bizonyára naponta találkoznak ezekkel, számukra újat talán nem is írok. Azért közreadok néhányat, talán az illetékesek elgondolkodnak néhány dolgon. Történetek, miközben Szombathelyre, Kőszege igyekeztem.
Szívatás 1.
Miskolc, peron. Várjuk a vonatot, amelyikkel a Keletibe utazunk. Vonat be, 212-es vagon sehol. Közel harmincan keressük ezt a vagont, de az nincs. Néhányan felszállnak, mondván, hogy valami elírás történhetett. Élve a gyanúperrel, elindulok keresni valakit, hogy hol a 212-es vagon? Találok is egy vasutast, aki a felüljáró korlátját támasztja.
– Jó reggelt! Kapcsolnak ehhez a vonathoz még vagont?
– Majd igen.
– Mikor?
– Majd, ha szólnak.
– Lesz 212-es számú vagon?
– Azt nem tudom.
A párbeszéd után vissza, szólni az utasoknak, hogy hamarosan lesznek új vagonok. Ekkor végre a hangosbemondó is közli, hogy a vágányon tolatást végeznek, új vagonokat kapcsolnak 212-es…..stb. számozással a szerelvényhez. Miért nem lehetett ezt közölni a vonat beérkezésekor? Köszönjük!
Szívatás 2.
Kiderült, hogy a csatlakozásunk nem a Keletiből indul majd, hanem át kell menni a Déli pályaudvarra. 40 perc nem sok az átszállásra, de sikerülhet. Aztán 15 percet késik a vonat, csak 30 perc maradt. Nem a Déli, hanem Kelenföld az irány, így nyerhetünk pár percet. Metróhoz le. Egy nyamvadt jegykiadó automata van csak itt. Csak egy (!) darab, azzal birkózik egy hölgy. 3 perc múltán elrohanok keresni másikat. A lejáratnál van 4 db, tízméteres sorokkal, rohanás tovább. Egy BKV iroda. Sorszám, várakozás, jegy. Vissza a metróhoz. A hölgy még birkózik a jegykiadóval, de mi már úton vagyunk. Köszönjük!
Szívatás 3.
Kelenföld, rohanás, 5 percünk van. Információs tábla: Szombathely: 3. vágány. Rohanás fel, kiírva semmi, utas nincs. Itt valami nem stimmel. Vissza az aluljáróba. Kiírva semmi, információs iroda előtt sor. Vissza, hátha közben kiírták. Bingó, kiírták, nem a 3. hanem a 6. vágány. Rohanás föl. Köszönjük!
Szívatás 4.
Utazás 6. órája, lassan beérkezünk Szombathelyre. Illetve érkeznénk, mert a vonat megáll. 10 percig a kutya sem mond semmit, ekkor a hangszórókon közlik: „Kedves utasaink, forgalmi okok miatt előre nem látható ideig várakozunk.” 30 perc múlva indulunk tovább. Végre megérkeztünk. Köszönjük!
Szívatás 5.
Másnap Kőszeg. A pályaudvarnak nevezett valami megdöbbentő, két szatócs bolt melletti két helyiség a Voláné. Olyan régi típusú, alacsony parasztházikó. WC? Mert nagyon kell. Itt nincs, nem is férne el. Tábla falra ragasztva, na nem olyan nagy, éppen csak. WC: nyíl balra. Rohanok, de ott útkereszteződés. Ide mégse lehet. Vissza, információ.
– Hol a WC?
– A nyíl mutatja.
– De ott sarok van.
– Előtte meg a söröző, oda menjen be!
Sörözőbe be. Hirtelen Rejtő Jenő Három testőréből Szelim kávézója ugrott be, csak itt nem 70 éves, hanem 30 éves ürge állt lecsukott szemmel, a pultot támasztva.
– Hova, hova?
– Azt mondták ide jöhetek WC-re.
– Maga a volánnal utazik?
– Igen
– Akkor mehet.
Félúton járok, amikor a fiatal Szelim utánam kiabál.
– Kis dolog vagy nagy?
– Már magam sem tudom.
– Csak azé, mert papír az nincs.
Köszönjük!
Bortíkóép: Nyugat