A trianoni békeszerződés értelmében az ország (Horvátországgal együtt) elvesztette területének több mint kétharmadát (71,4%), és népességének közel kétharmadát (63,5%). A Kárpát-medencében élő mintegy tízmillió főt kitevő magyar anyanyelvű népességnek azonban csak a kétharmada élt az új magyar határok mögött, azaz mintegy 3,2 millió magyar anyanyelvű személy a szomszédos államokhoz került. Különösen fájó volt, hogy többségük közvetlenül az új határ túloldalán élt, vagyis a döntéshozók az etnikai elvet teljes mértékben figyelmen kívül hagyták.
A trianoni békeszerződés gazdasági következményei is igen súlyosak voltak. A háború előtt dinamikusan fejlődő ipar nyersanyagbázisainak (vasérc- és szénbányák) jelentős része idegen fennhatóság alá került. A jelentősebb mezőgazdasági területek (például Csallóköz, Bácska) elcsatolásával a malomipar őrlőkapacitása kihasználatlan maradt. Magyarország a régi nemzeti vagyon mintegy 38%-ával rendelkezett.
A trianoni békeszerződés rendelkezése értelmében Magyarország hadserege legfeljebb 35 ezer főből állhatott. A rendelkezések korlátozták a hadsereg fegyverzetét, és megtiltották a modern hadifelszerelés gyártását és vásárlását. Mindezeken felül az országot jóvátétel fizetésére kötelezték, amelynek végül csak a töredékét fizette ki az 1920-as években, míg Jugoszláviának öt éven át napi 800 tonna szenet és emellett élő állatot is szállított. Ezenfelül a megszálló román csapatok által elvitt vagyontárgyak is jóvátételnek minősültek.
A súlyos anyagi terheken kívül a menekültek kérdése is tehertételt jelentett. Az elcsatolt területekről sokan úgy döntöttek, hogy átköltöznek Magyarországra. A menekültek elhelyezése évekig elhúzódó gondot okozott. Több tízezren a fővárosi pályaudvarokon kialakított vagonlakásokban, illetve barakklakásokban húzták meg magukat. Mivel a menekültek jelentős része korábban állami alkalmazottként dolgozott (tisztviselő, tanár, orvos stb.), a trianoni határokon belül jelentősen megnőtt az értelmiségi munkanélküliség. A lakással és számottevő jövedelemmel nem rendelkező menekültek élelmiszerrel és ruhával való ellátásáról az ingyenkonyhák és a különböző szociális akciók próbáltak gondoskodni.
Korabeli plakátok, melyek a nemzet érzéseit fejezték ki.
