További híreinkért látogasson el hírportálunkra: https://www.hirozon.hu, vagy lájkolja facebook oldalunkat, ahol minden hír megjelenik:https://www.facebook.com/hirozon.hu
Sokféle lefolyása van a COVOD-19 vírus fertőzésének. S ma már az is tény, hogy a fertőzésnek leginkább kitett csoport az egészségügy.
Milyen a fertőzés? Hogyan éljük meg? Sokféle leírás olvasható erről. Mi most egy olyan esetet választottunk, amelyik egy egészségügyben dolgozó szemüvegén át ismertet meg minket a vírussal, a betegség tüneteivel. Káli Tamásné, a Kazincbarcikai Kórház ápolási igazgatója is átesett a fertőzésen. A tünetekről, a betegség „élményeiről” beszélgettünk vele.
–Ön is átesett a COVID fertőzésen. Mennyi ideig volt beteg?
-18 napot töltöttem karanténban, otthon.
–Milyen tünetek jelentkeztek, amiről gondolta, hogy ez bizony COVID?
-Az október 23-i ünnepek előtt kezdődött. Náthaszerű tünetek jelentkeztek kínzó fejfájással. Aztán 3 nap múlva végtagfájdalom, izomfájdalom, erős hátfájás. Tipikus tünet, láz, torokfájás, száraz köhögés, nehézlégzés nem jelentkezett. A jelek alapján nem nagyon lehetett eldönteni, hogy mi is a valódi probléma. Aztán napok múlva fogmosás során minden eldőlt. Nem éreztem a fogkrém ízét. Hirtelen jött ez a tünet, szinte mindent eldöntött. A végső-saját diagnózist-az adta meg, hogy többféle ételt megkóstoltam, többek között a hagymát is, amit egyébként szívesen fogyasztok. Annak sem éreztem az ízét, csak a csípősségét. Egyértelművé vált, hogy elkaphattam a fertőzést.
–Hogyan zajlottak a további események?
-Másnap felhívtam a háziorvosom, aki a tünetek alapján elrendelte a szűrést. A vizsgálat megerősítette a tényt, én is elkaptam a COVID-19 fertőzést. Természetesen több nap karantén várt rám, s drukkoltam, hogy meggyógyuljak. Az akkor érvényes eljárásrend és a megkapott határozat szerint 2 db negatív PCR teszt birtokában állhatok vissza dolgozni.
–Hogyan teltek az első napok?
-Levertség, mindenem fájt. Ahogy mondani szokták, húzott le az ágy. Étvágytalan voltam. Íz-és szagvesztés lépett fel.
–Mi volt a legnehezebb?
-Az, hogy távol volt a családom. Én otthon voltam betegen, a gyerekek és a férjem a nagymamánál voltak. Mindannyiunk érdekében betartottuk a szabályokat, de ez nagyon nehéz időszak volt. A mi családunkat a szeretet, a közös együttlét jellemzi. S most nem láthattam a gyerekeket, a férjemet. Ezt pokolian nehéz volt megélni. S ráadásul a gyerekek sem igazán értették, mi is történt anyával, miért nem találkozhatnak velem, így ez őket is megviselte.
Volt itthon tartalék, a férjem, a nagymamák gondoskodtak rólam csomagküldés formájában,de a karantén előírásait szigorúan betartottuk, így nem találkozhattunk.
–Mint a fertőzésen átesett beteg, milyen tanácsokat tud adni?
-Figyelni kell a betegség klasszikus jegyeire és időben jelezni a háziorvos felé a tüneteket. Ne menjünk közösségbe. Aztán nagyon fontos, hogy pótoljuk a folyadékot , különösen, akinél láz is jelentkezik, és próbáljunk enni is egy keveset. A levertség állapotában, amikor ráadásul nem érezzük az ízeket, ez bizony komoly kihívás. De a szervezetnek, annak érdekében, hogy legyőzze a fertőzést, erre nagyon nagy szüksége van. A harmadik dolog, amire figyelni kell: a pihenés és alvás. A szervezet pihenést, alvást igényel, s bármilyen nehéz ezt magányban megtenni, szükséges dolog.
Fontos, hogy fogyasszunk vitaminokat.
Lehet mondani, hogy én szerencsésen átestem ezen a fertőzésen, de ezek a dolgok sokat segítettek. Persze az is fontos, hogy nekem nem voltak olyan alapbetegségeim, amik a gyógyulást hátráltatták volna. Ilyenkor érezhetjük, mennyire fontos az egészséges életmód, az egyéb betegségek, esetleg krónikus betegségek megelőzése.
–Volt-e olyan dolog, ami talán könnyebbé tette a 18 nap karantént?
-Természetesen az sokat segített, hogy telefonon tudtam beszélgetni a család tagjaival, amikor jobban lettem, akkor a kórház informatikusai lehetővé tették, hogy otthonról dolgozhassak. Rengeteget segített, hogy lefoglalt a munkám, nem kellett attól idegeskedni, hogy távollétemben felhalmozódnak az elintézetlen ügyek. Mindent tudtam a kórházról, mindenben tudtam intézkedni. Erre szükség is volt, hiszen nem csak én estem ki a munkából, hanem nagyon sokan. Volt olyan időszak, hogy 40 dolgozónk volt távol, így ez a kapcsolat fontos volt a dolgozók házon belüli irányítása során, a szervezési feladatok megoldásában. S a munkán túl sokat segített abban, hogy nem a betegségre gondoltam, hanem hasznosan tudtam tölteni az időt.
–Hogyan látja a kórház mindennapjait?
-Mindenki fáradt, sokan egyre nehezebben viselik a hónapok óta tartó pszichés terhelést. Mint ápolási igazgató, köszönettel tartozom a kórház minden dolgozójának, azoknak, akik a betegek ellátásában részt vesznek. Tehát az egészségügyi dolgozókon kívül mindenkinek, akinek feladata a működtetés.
Hihetetlen energiákat mozgósítunk annak érdekében, hogy a betegek ellátása ne sérüljön.
Sok tekintetben van ennek pozitív vonzata is. Bármennyire is féltek dolgozóink, hogy más-más osztályokra irányítjuk át őket, azt fegyelmezetten tudomásul vették, s emiatt ma már másként látják ők is egy-egy osztály munkáját. A bajban nagyobb lett az összefogás, a megértés, a másokra való odafigyelés.
Mit üzen a külvilágnak?
A COVID nem válogat, mindenkit megfertőzhet. Jelenleg a leghasznosabb védekezés a szájmaszk használata, a higiénés szabályok betartása és a megfelelő távolságtartás.
Köszönöm a beszélgetést!
-rizner-
