További cikkekért keresse fel hírportálunkat:https://www.hirozon.hu
A Covid-19 járvány a kórházak életét, működést is jelentősen meghatározza, átalakította. Mit hozott a járvány őszi hulláma a Kazincbarcikai Kórház Nonprofit Kft. számára? Ezekről beszélgettünk az intézmény főigazgatójával, Tóth Gáborral.
Szerintünk a legtöbbeket érdeklő kérdés: van-e koronavírusos beteg a Kazincbarcikai Kórházban?
Igen. Jelenleg 11 beteget kezelünk, s 12 olyan személy fekszik az intézményben, akiknek a kontakt kapcsolatok miatt kell kórházban lenni.
Van-e olyan beteg, akit lélegeztető gépre kellett kapcsolni?
Itt Kazincbarcikán nincs ilyen beteg. A jelenleg érvényben lévő protokoll szerint ezeket a betegeket a megyei kórházban látják el.
Miben lehetne megfogalmazni ennek a vírusnak a hatását?
Teljességgel kiismerhetetlen a hatása. Szerencsére nem a mi intézményünkben, de sokszor előfordult már, hogy a beteg állapota jelentősen javult, úgy tűnt, hogy jól van, 1-2 nap múlva hazaengedik. Aztán történt valami, mert állapotuk hirtelen romlott, többen meghaltak. Zacher Gábor az ismert toxikológus ezt úgy fogalmazta meg: „délelőtt még viccelődünk a beteggel, délután pedig már lélegeztető gépre kell kapcsolni”. S ez nagyon nehéz helyzet betegnek, orvosnak, családtagnak. És intő jel mindenkinek, hogy ez a vírus veszélyes, kiszámíthatatlan, érdemes komolyan venni.
Adottak-e a betegellátás feltételei?
Minden olyan eszközzel, amely a betegellátáshoz szükséges, rendelkezik intézményünk. 2 orvos, 24 ápoló folyamatosan a COVID fertőzött betegek ellátásán dolgozik. Az átlag finanszírozás bevezetésével pedig a szükséges eszközök, gyógyszerek beszerzése is biztosított.
Tavasszal voltak katonák, kórházparancsnok az intézményben. Jelenleg is vannak?
Igen, sőt létszámuk bővült is. Tavasszal ketten voltak, most 5 fővel bővült az állomány, így összesen heten vannak kórházunkban. Ők elsődlegesen operatív feladatokat látnak el, ami nagyon hasznos segítség a mostani időben.
Hogyan viselik az intézmény dolgozói a fokozott terhelést?
Ez nagyon nehéz és összetett probléma. Ami talán minden dolgozó számára rendkívül nehéz, az a hónapok óta tartó készenlét, bizonytalanság. Nyolc hónapja telnek úgy a napok, hogy nem tudni, mit hoz a holnap, mit hoz a vírus új hulláma? Újabb beteghullám miatti átszervezés? Ők is megbetegszenek? A fertőzés átterjedhet családtagjaikra? Megannyi kérdés, kétely minden nap.
Itt is emberek dolgoznak, bizonytalanságban élnek, ami a mindennapi munka során mindenki számára kihívás, komoly próbatétel. S persze itt is betegednek meg dolgozók koronavírusban, vagy másban, a kiesett dolgozókat is pótolni kell, emiatt a terhelés fokozott.
Fizikálisan, pszichésen így óriási a megterhelés, amit nem is tud mindenki jól kezelni, s ilyenkor előfordulhatnak morális problémák is. Különlegesen nehéz és megterhelő ez az őszi időszak.
A kórház a korábbiakban rengeteg olyan programot szervezett, amellyel megköszöntük intézményünk dolgozóinak munkáját, vagy lehetőséget teremtettünk közös együttlétekre. Most ilyen nincs. Csak a munka, a stressz, a mindennapi feszültség, kimerülés maradt mindenki számára.
Élve a lehetőséggel, szeretném elismerni és megköszönni intézményünk minden dolgozójának a kitartását, lelkiismeretes munkáját, Azt, hogy ebben a rendkívül nehéz időszakban is mindenki azon dolgozott: a kórház betegellátása zavartalan és folyamatos legyen.
A kórház facebook oldalán tájékoztatta a hozzátartozókat, hogy a betegekről csak meghatározott időpontokban tudnak felvilágosítást adni. Miért volt szükség erre az intézkedésre?
Beteg és hozzátartozó számára ez egy nagyon nehéz állapot. Mert bizony jól esik a betegnek, ha tájékoztatják, hogy érdeklődtek felőle, gyógyulást kívánnak neki. Naponta akár többször is. De ez egy olyan különleges helyzet, amit a folyamatos és biztonságos betegellátás érdekében meg kellett hozni. Sokan ezt úgy fordítják le, csak egy telefon és még erre sincs idő? A valóságban pedig egy telefonálás komoly procedúra. A telefonálás érdekében meg kell szabadulni a védőfelszereléstől, telefonálás után fertőtleníteni azt a körzetet (telefont, pultot, stb.), ahol az történt, visszaöltözni védőfelszerelésbe, stb. Ez olyan sok időt venne el a betegellátásról, amit a jelen helyzetben nem tehetünk meg. S talán a hozzátartozóknak is jobb, hogy a sietve adott válaszok helyett a meghatározott időpontban bővebb információt is kaphat. Ebben továbbra is kérjük a hozzátartozók megértését, segítségét.
Hogyan látja, milyenné vált a társadalom a járvány alatt?
Köszönet azoknak, akik együttműködőek, betartják a védekezési előírásokat. Őszintén kell szólni arról is, hogy sokakban azonban negatív hozzáállás alakult ki. Türelmetlenek, sokszor durvák, nem együttműködőek, a védekezési előírásokat megszegik. Számomra érthetetlen, hogy sok helyen, de itt a kórházban is figyelmeztetni kell embereket a maszkok szabályszerű használatára.
Rajtunk vezetik le idegességüket az előjegyzési rendszer, bizonyos ellátások korlátozása miatt, pedig ezekben mi is végrehajtók vagyunk, ez kötelességünk. Itt is megbetegszenek emberek, akiket nem könnyű pótolni.
Egy ilyen helyzetben társadalmi szinten nagyobb empátia, türelem, odafigyelés, szabálykövető magatartás kellene. Úgy tűnik, hogy ettől sok esetben egyre inkább távolodunk, és ez nagyon nem jó. A másik probléma az álhírek gyártása. A valós, szakmai alapon nyugvó információk helyett pánik keltésre alkalmas hírek, bejegyzések látnak napvilágot. Ez a vírus velünk van, tovább terjed, éppen ezért ezek rendkívül romboló hatásúak. Sajnálatos, hogy minden figyelmeztetés ellenére még ma ezek az információk terjednek, sokan ezeket tekintik hitelesnek.
Mit üzenne azoknak, akik olvassák a cikket, akiket foglalkoztat ez a hatalmas méretűre duzzadt világjárvány?
Egyrészt vegyék komolyan a fertőzés lehetőségét, olyan fertőzését, amelynek lezajlása a szervezetben kiszámíthatatlan. Másrészt önmaguk, családtagjaik, a társadalom összessége érdekében tartsák be az előírt védekezési, megelőzési szabályokat.
Köszönöm a beszélgetést!
