A cikk néhány nap múlva átkerül a Környezetvédelem rovatba, ahol hasonló témájú cikkeinket olvashatja.
A Föld és az emberiség mai problémáinak gyökerét nem könnyű megtalálni és nevén nevezni, mert a tisztánlátásunkat kártékony tévhitek és tévedések akadályozzák. Kolumbusz, James Watt és társaik valóban egyedülálló, a történelembe új fordulatot hozó felfedezők és forradalmárok voltak? Ujházy Kolos legújabb könyve ezeket a kérdéseket feszegeti.
Napjaink viharos technikai fejlődése és állandó gazdasági növekedése biztosan az ember eszességének a jele? Valóban információs kor és tudásalapú társadalom az, amiben élünk? A globalizáció, a migráció és a nyugati demokrácia térnyerése pedig a sokszínűség, az esélyegyenlőség és a tolerancia győzelme? Nem lehet, hogy az emberiség eddigi útja nyílegyenesen vezetett a mai állapothoz, és a történelem első igazi fordulata és forradalma még hátravan?
Ujházy Kolos esszékötete efféle szokatlan és provokatív kérdéseket feszeget, – nem titkoltan azért, hogy vitát és párbeszédet generáljon. A könyv néha sarkos, már-már provokatívnak ható megállapításai nem megbotránkoztatni akarnak, hanem az összetett folyamatokra élesen rávilágítani. Szintén ezt szolgálja a mű sajátos felépítése is: mivel az emberiség jövőjét fenyegető globális problémák megoldását számos közkeletű, részben szándékosan sulykolt tévhit és téveszme gátolja, valamennyi fejezet egy-egy ilyen káros, széles tömegek gondolkodását befolyásoló hiedelmet igyekszik cáfolni.
A kötetben egyebek mellett olyan rendhagyó és szokatlan megállapításokkal találkozhatunk, hogy:
- a modern világ újkeletűnek, legfeljebb néhány száz évesnek gondolt problémái meghökkentően ősi, az emberiséggel majd’ egyidős folyamatokban gyökereznek;
- az általunk büszkén „információsnak” és „tudásalapúnak” mondott nyugati társadalmak valójában aggasztóan szegények igazi információban és igazi tudásban;
- napjainkban a leghevesebb harc nem a demokráciák és a diktatúrák, hanem a kis és a nagy méretek, az utolsó önálló pontok és a gyorsan terjeszkedő hálózatok között dúl;
- és a tudomány sose fogja megoldani az emberiség problémáit, mert minden egyes technikai újítás csak a hibákkal való igazi szembenézés további halogatásához járul hozzá.
„Napjaink modern globalizált világa tele van különös – és potenciálisan végzetes hatású – ellentmondásokkal: Bár a nyugati ember kitartóan ’információs korról’ és ’tudásalapú társadalomról’ beszél, az irányítás egyre jobban kicsúszik a kezéből, és az emberiség gőzerővel menetel a társadalmi-ökológiai szakadék felé. Jóllehet nyugaton a politikai berendezkedés elvileg plurális és demokratikus, amennyiben egy állam nem a tőle elvárt módon viszonyul bizonyos kérdésekhez, a többség részéről nyomás alá kerül és képtelen érvényesíteni lokális érdekeit. És amíg a történészek ’forradalmakként’ és ’fordulópontokként’ tekintenek Amerika felfedezésére, a gőzgép feltalálására vagy épp napjaink technológiai előretörésére, a történelmen végigtekintve arra döbbenhetünk rá, hogy ezek valójában nem fordulópontok, hanem egy hosszú, egyirányú, lefelé vezető folyamat logikailag egymásból következő lépcsőfokai voltak – és az igazi forradalom és fordulópont még hátravan. A közvéleményt tehát számtalan kártékony tévhit és tévedés befolyásolja, melyek akadályozzák a problémák néven nevezését és megoldását. Ezeket a hamis dogmákat igyekszem cáfolni ebben a könyvben” – mondta a szerző a Zsákutca a végtelenbe megírásának motivációiról.
Viharfelhők az emberiség felett. Az édesvízellátásban jelentős szerepet játszó gleccserek és jégtakarók elolvadásával a következő évtizedekben egyes prognózisok szerint embermilliárdok kényszerülnek majd elhagyni lakóhelyüket. A migráció mai formája csak szerény bevezető lenne?
A szerzőről
Ujházy Kolos geográfusként végzett az ELTE Természettudományi Karán. Korán felismerte, hogy az emberiség a jelenlegi irányt követve a vesztébe rohan, s hogy az összeomlás elkerüléséhez létfontosságú, hogy a „fejlődés” szó alatt ismét a természethez való minél tökéletesebb alkalmazkodást értsük annak legyőzése helyett. Figyelme így egyre inkább az utolsó, még fenntartható módon élő – de mára végveszélybe került – organikus társadalmak felé fordult: ’Napból vagy, porrá leszel – A fehér ember esete Indiánföld lakóival’ c. 2006-os kötetében a dél-amerikai őslakosok és az európai hódítók drámai találkozását – és ennek hasonlóan drámai társadalmi-ökológiai következményeit – írja le, 2016-ban megjelent ’Zuhanás a magasba’ c. regénye pedig egy önellátó székely faluközösség 21. századi felbomlásának szívbemarkoló története. A most megjelent ’Zsákutca a végtelenbe – A modern nyugati ember öt végzetes tévedése’ c. kötetében napjaink legfélrevezetőbb és legkártékonyabb dogmáit igyekszik cáfolni, a szintén 2020-as ’Jelmezbál’ c. regénye pedig a mindannyiunkban meglévő JÓ-ról szól – melyet azonban életünk során különféle jelmezekkel fedünk el, elválasztva magunkat egymástól és az igazi boldogságtól.
Borítókép: Sajátos 21. századi tájkép a perui Parti-sivatagban. A globális áramlatok vajmi ritkán alkalmazkodnak a helyi értékekhez – sokkal inkább ez utóbbiak idomulnak a távolról jött, az igazi színeket és részleteket elhalványító világtrendekhez. (A szerző engedélyével)