A cikk a Hírek rovatban olvasható, majd néhány nap múlva átkerül a Kultúra rovatba, ahol hasonló témájú cikkeinket olvashatja.
Az épület felépítéséről az Országgyűlés törvényt alkotott: az 1880. évi LVIII. tv. alapján tervpályázatot hirdettek 1881-ben.
Magyarország számára egy állandó országház építésére több kiváló építész jelentkezett. A pályázatok közül végül Steindl Imre terveit fogadták el.
Az Országház építésének feltétele volt, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Kivétel a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyet Svédországból hozattak.
Az első kapavágás 1885. október 12-én történt a Tömő-tér talaján, az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel.
Bár az épület felavatása már 1894-ben megtörtént, ekkor még nem volt készen, sőt még 1902-ben sem, amikorra már a parlament mindkét háza ideköltözött, ez volt a Parlament épületének hivatalos átadása.
Steindl nem élhette meg az épület átadását, öt héttel korábban elhunyt.
Az építkezés 1904-ig tartott
A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az Országgyűlés első ülését.
Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas, utalva a honfoglalás évére, 896-ra. Az épület alapterülete 17 745 négyzetméter, 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és a szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található.
A 2000. évi I. törvény[7] rendelkezése alapján az Országházban van kiállítva a Szent Korona és a többi koronázási jelvény (a koronázási palást kivételével). A korona korábban a Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető.
A magyar Parlament épületét a világ legszebb parlamentjei között tartják számon.
Fotók forrása:wikipédia