Arad a magyar történelem Golgotája

Senki nem hozhat nagyobb áldozatot a hazájáért, mint az életét feláldozni.
Tisztában voltak ezzel azok a honvédtisztek, akiket a szabadságharc leverése után halálra ítéltek és kivégeztek.

Az aradi vértanúk az a tizenhárom magyar honvédtiszt (12 tábornok és 1 ezredes), akiket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek. Bár ezen honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Annak érdekében, hogy a szabadság utáni vágy teljes elfojtásra kerüljön, ugyan ezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt.

Az utókor feladata, hogy emléküket, példamutatásukat tisztelettel megőrizze.

A tizenhárom aradi vértanú arcképe Barabás Miklós litográfiáján: Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

Kép forrása: wikipédia