Fiatalokkal beszélgetve megdöbbentő tapasztalat, hogy sokan
vajmi keveset tudnak a második világháborúról. Nem azért szomorú ez, mert nem
tudják a hadi eseményeket, a történéseket, a csatákat. Sokkal nagyobb gond,
hogy nem ismerik, nem tudják, hogy egy politikus tébolyult elméje miféle
világégés előidézésére képes. Főként akkor, ha ehhez olyan társakat talál, akik
hasonló módon gondolkodnak a világról. Ne tudják, hogy lehetséges volt civilek
millióit tervszerűen és brutálisan kivégezni, hogy tizenéveseket küldeni a
frontra, hogy a gyilkolás mámor volt.
Pedig tudni kellene azért, hogy ez soha
többé ne ismétlődhessen meg! S ez majd
az ő felelősségük lesz.
A második világháború az emberiség történetének eddigi legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járófegyveres konfliktusa. Hitler nagyhatalmi elképzeléseinek megvalósítása 1939. szeptember 1-jén Lengyelország lerohanásával vette kezdetét. A támadással kirobbant fegyveres konfliktus gyorsan kiszélesedett, s a szemben álló felek két táborra oszlottak, a háború során a szövetségesek és a tengelyhatalmak álltak egymással szemben.
A hatalomra került Hitler az első perctől kezdődően háborúra készült, így 1939-re Európa legjobban felfegyverzett hadseregét hozta létre. Ennek köszönhetően olyan hatalmas erővel rohanták le Európa országait, amelyet képtelenek voltak megállítani.
A német hadsereg és szövetségeseik vesszőfutása a Szovjetunió megtámadásával vette kezdetét. Napóleonhoz hasonlóan rosszul mérték fel lehetőségeiket, s a hatalmas távolságok, az orosz időjárás, az orosz emberfölény szép lassan felőrölte a német hadsereg erejét.
A már korábban megkezdődött emberiség elleni bűncselekmények (koncentrációs táborok) a német vereséggel egyre erőteljesebbé váltak. Hitler már nem csak az ellenséges országok polgárai ellen fordult, hanem feláldozta nagyhatalmi tébolyának oltárán saját népét is. Tizenéveseket küldött háborúba.
Hitler háborús veresége már a sztálingrádi csata elvesztésekor kódolva volt. Ezt csak biztosabbá tette 1944. júniusában a szövetséges hadak partraszállása Normandiában. A német hadsereg ezzel kétfrontos háborúra kényszerült. Arra a háborúra, amit Hitler szeretett volna elkerülni.
1945. április 16-án kezdetét vette 2,5 millió szovjet katonával az utolsó offenzíva. A szovjet hadsereg lassan haladt előre Berlin felé, a németek újabb és újabb egységeket vetettek be. Április 22-én sikerült körülzárni a német fővárost, és másnap megkezdték az ágyúzását. 1945. április 30-án a Reichstag épületére kitűzték a Szovjetunió lobogóját. Hitler és felesége ezen a napon lett öngyilkos.
Hitler utóda, Dönitz május 7-én készen állt aláírni a németek feltétel nélküli kapitulációját, de erre csak az aznap megkötött fegyverszünet után kerülhetett sor, ugyanis a szovjet képviselő ekkor még nem érkezett meg az aláírás helyére. Végül 1945. május 8-án, közép-európai idő szerint 23 óra 1 perckor a németek hivatalosan is kapituláltak. A második világháború Európában ezzel a mozzanattal fejeződött be, de az utolsó német harcoló egységek csak május 11-én adták meg magukat. Ezzel csak Európában fejeződött be a háború, Ázsiában még dúltak a harcok.
A háború mind emberéletekben, mind a társadalmi javakban
óriási pusztítást végzett.
A második világháború halálos
áldozatainak pontos számát pontosan nem tudjuk. A számítások szerint kb. 75
millió halálos áldozata volt a 2. világháborúnak, köztük 20 millió katona és 55
millió civil.
A Szovjetunió egyes számítások szerint
27 millió főt veszített a háború alatt, beleértve a 8,7 millió katonai
halottat. Németország katonai vesztesége 5,3 millió fő volt, akik főleg a
keleti fronton és a németországi harcokban estek el. A háború összköltsége meghaladta az
1 TRILLIÓ dollárt.
A háború a harcok során és attól függetlenül elkövetett háborús bűntettektől
vált igazán borzasztóvá. Ezeknek a holokauszttal együttesen több milliós
áldozata volt.
Hitler nagyhatalmi tébolya mindent felülírt. Nem számított az emberélet, ellenségképének polgárait szisztematikusan likvidálta. Ennek az elképzelhetetlen borzalomnak a szomorú jelképei a koncentrációs táborok.