PESTIS
(fekete halál)
A
pestis 1894-ig gyógyíthatatlan betegségnek számított, a járvány idején sok
helyen a lakosság fele bele is halt.
A pestis fő formái: a bubópestis, a
szeptikémiás pestis (amikor a véráramban terjednek szét a kórokozók) és a
tüdőpestis.
A bubópestis akkor alakul ki, ha az embert fertőzött bolha
csípi meg. Általában a lágyéki nyirokcsomók jellegzetes elváltozásával,
megnagyobbodásával (bubó) jár. A
fertőzés a nyirokcsomókból a
véráramba kerülve vérmérgezést (szeptikémiát) okoz.
A szeptikémiás pestis a baktériumok
vérbe jutásával kezdődik. A baktériumok jöhetnek kívülről, nyílt sebeken
keresztül, vagy lehet a másik két típus szövődménye is.
Tüdőpestis terjedése speciális,
mivel cseppfertőzéssel terjed az influenzához hasonlóan.
Nagy járványok:
– 541–42-ben szörnyű dögvész pusztított Konstantinápolyban, akkor naponta
mintegy 10 000 ember halálozott el, és 541 ősze és 542 tavasza között 200
ezer fő volt a járványban elhaltak száma, ami az akkori Bizánc lakosságának
mintegy 40 százaléka lehetett.
– Európában az első nagy pestisjárvány 540 után dúlt, miután egy, kb. 535-ben
bekövetkezett globális éghajlatváltozás miatt a pestisbaktériummal fertőzött
rágcsálók Kelet-Afrikából északra vándoroltak.
– A legnagyobb európai pestisjárvány 1347-1353 között zajlott. Ekkor a
genovaiak, lehet mondani, hogy biológiai fegyverként használták a pestisben
elhunytakat, hiszen holttestüket katapulttal belőtték a krími várba, s terjed
így a pestis arra, amerre a várból elmenekülők útvonala volt.
– Magyarországon többször is pusztított pestis járvány. A legnagyobb pusztítás
a Rákóczi szabadságharc idején történt. Becslések szerint az egész
szabadságharcban 80 ezer ember halt meg, a járványban 410 ezer.
SPANYOLNÁTHA
A halálozások pontos adat a mai napig nem ismert. Egyes kutatók szerint 20
millió áldozatot követelt, mások szerint azonban 100 milliónál is több ember halt
meg ebben a járványban. A spanyolnáthának is nevezett világjárvány 1918 és 1920
között söpört végig a Föld országain.
Szakértők szerint az áldozatok magas száma legalább két okra vezethető vissza. Egyrészt az ekkor már négy éve tartó, kegyetlen első világháború lövészárkaiban harcoló, legyengült egészségi állapotú, és immunrendszerű, a legalapvetőbb higiénés követelményeket is nélkülöző, alultáplált, 20-40 év közötti férfiakat nagyon könnyen meg tudta betegíteni az akkor újonnan felbukkant influenzatörzs. Emellett pedig az is szerepet játszott a halálesetek magas számában, hogy éppen ez volt az a korosztály, amely életkora miatt nem találkozott még komolyabb influenzajárványokkal, így semmilyen módon nem volt védett a kórokozóval szemben.
A spanyolnátha három hullámban jelentkezett: először 1918 tavaszán, majd őszén, végül sok helyen 1919-ben is fellépett. Első alkalommal nem járt sok halálos áldozattal, ezzel szemben az 1918 őszi, illetve az 1919-es hullám már igen. Az őszi hullám csúcspontján az emberek kétharmada elkapta.
FEKETE HIMLŐ
A betegség cseppfertőzéssel terjed, s éppen ez a tulajdonsága tette alkalmassá arra, hogy már a XVIII. században biológiai fegyverként alkalmazzák.
1763-ban, az indiánlázadás idején a brit csapatok parancsnoka javasolta himlőjárvány elterjesztését az indiánok között azzal, hogy fertőzött takarókat adott számukra.
A fekete himlő, amelyik 60 millió ember haláláért
felelős , Európában csak a VI. században jelent meg, a XIII−XVI. században
azonban már visszatérő, gyilkos járványokat okozott.
A legnagyobb pusztításért azonban az
Újvilágban felelős, hiszen az európai hódítók megjelenése után – az amerikai
kontinensen mindaddig ismeretlen betegség – olyannyira gyorsan terjedt, hogy
alapjaiban roppantotta meg az akkor már ezeréves Azték Birodalom katonai és
gazdasági erejét.
KOLERA
Őshazája Ázsia (elsősorban India térsége), de a közlekedési útvonalak fejlődésével 1817-ben
kitört innen, s elérte Európát. Az „öreg kontinensen” robbanásszerűen terjedt
el, 1826, valamint 1971 között 7 nagy járványt okozott, amelyekben egymilliónál
is több ember vesztette életét. Egyes orvosok szerint az utolsó járvány még a
mai napig is tart, és elsősorban a szegények között szedi áldozatait.
Magyarországon kétszer volt komolyabb kolerajárvány: 1832–33-ban, valamint 1872–73-ban. A megbetegedések száma mind a két esetben meghaladta az 500 ezer főt, és mivel a betegség halálozási aránya abban az időben 50 százalék körüli volt, így a halottak száma is nagyon magas lehetett.
KIÜTÉSES
TÍFUSZ
A
kolera mellett a háborúk másik rettegett
betegsége a kiütéses tífusz volt. A tífuszjárványok a XVI−XIX. századi Európa
háborúinak állandó velejárói voltak, a téma szakértői szerint a betegség több
millió ember haláláért felelős.
A tífuszjárványok a XVI−XIX. századi Európa
háborúinak állandó velejárói voltak, a téma szakértői
VÉRHAS
A tífusz és a kolera mellett a háborúkat végigkísérő harmadik betegség a
vérhas volt, ami egy baktérium okozta, magas lázzal, hasi görcsökkel és véres
hasmenéssel együtt járó megbetegedés. Több ezer katona halt meg e fertőzés
következtében.
KORONAVÍRUS
A
„koronavírus” elnevezés egy gyűjtőnév, amely a Coronaviridae család alcsaládjába tartozó
fajok általános elnevezése. Nevüket elektronmikroszkópos képük alapján kapták,
melyen a burokba ágyazott fehérjetüskék (egy csillagászati jelenséghez hasonlítva) a Nap
koronájához hasonlóan kitüremkednek a felszínből.
Az első koronavírusokat az 1960-as években fedezték fel. Négy különböző humán
koronavírus folyamatosan jelen van az emberekben. Ez a négy humán koronavírus
általában télen felélénkül, nyáron pedig elcsendesül.
A további három „új koronavírus” (novel coronaviruses) ellen az embereknek nincs korábban szerzett immunitása. Ezek a vírusok hatékonyan képesek szaporodni a szervezetben, és képesek kikerülni az ember veleszületett immunvédelmét.
2019. végén új koronavírus egyike, (COVID-19) jelent meg a kínai Vuhan városában, s terjed ma szerte a világban. Nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: ez a járvány a történelem korai időszakában, a középkorban a pestishez hasonló pusztítást végzett volna.
Borítókép: wikipédia