A tánctábor egyik próbáján kerestük fel az együttest és annak vezetőjét, Kozsuk Pétert. Az alig 21 éves fiatalember megható őszinteséggel beszélt eddigi életéről, álmairól, kételyeiről. S láthattuk a vidáman, de fegyelmezetten próbáló gyermekeket is. Jó volt látni arcukon a mosolyt, s azt, hogy mennyire komolyan veszik a próbát.
Az, hogy Kozsuk Péter életének meghatározó eleme a tánc lesz, már általános iskolás korában kiderült, amikor az iskolai farsangi bálra titokban táncos produkcióval készült. Teljesen természetes, hogy ezt követően olyan középiskolát választott, ahol a tánc minden szakmai fortélyát, elemeit elsajátíthatta. Az már csak hab volt a tortán, hogy olyan produkciókban is részt vehetett, mint a miskolci Opera Fesztivál Carmen című előadása, vagy a Görög Gyermek Táncfesztivál. Mindezek életre szóló élményt jelentettek, s növelték a tánc iránti elköteleződését.
Természetesen adódik a kérdés, ha ilyen lehetőséget kapott az élettől, s iskoláját Nyíregyházán fejezte be, miért jött vissza Putnokra? Innen el szokás vándorolni, s nem divat hazatérni.
– Természetesen Putnoki vagyok, szeretem ezt a települést. S fontos elem volt számomra az is, hogy a tánccsoport megalakításával hatalmas lehetőséget kaptam. Putnok város Önkormányzata, Tamás Barnabás polgármester úr, lehet mondani, hogy mindenben támogatott engem és a csoportot. Ennél nagyobb lehetőség egy fiatalember számára nem nagyon van. S ezt illik megszolgálni.
– Könnyű volt
létrehozni a tánccsoportot?
– Nem a létrehozása volt a nehéz, hanem annak működtetése. Egyrészt itt
mindenesnek kell lenni. A tánc koreográfiájának összeállításától a próbákon át
a fellépésekig. Szóval táncot tanítani, de közben a ruhákat gondozni, technikát
kezelni, próbákat, előadásokat előkészíteni, stb. S
persze ki kell alakítani azt a morált, ami nélkül ez nem működik. Örülök annak,
hogy a szülők, gyermekek döntő többsége megértette, hogy produkció, siker nincs
áldozatvállalás nélkül. S nincs rendszeres munka nélkül olyan taps az előadások
után, amiben sokszor volt részünk. Ez a legfelemelőbb érzés, ez a jutalma a
csoportnak a sok-sok munkáért. Olyan jutalom, ami mással nem pótolható. Olyan
felemelő jutalom, ami mindenkit újabb és újabb siker elérésére ösztönöz. S
mindezt természetesen köszönöm a csoport tagjainak!
– Most lesz 21 éves. Ilyenkor, különösen
a művészeti ágakban álmokat sző mindenki. Vannak Önnek álmai?
– Természetesen. Nem tagadom, példaképem Michael Jackson. Jó lenne valami
hasonló és különleges pályát befutni. Ezért sokat kell tenni, és azt meg is
fogom tenni! S persze jó lenne bővíteni tánccsoportunkat, egyre több diákot
bevonni munkánkba.
A művészet nem csak szépséget, sikert, örömöt adhat a fiataloknak. Fegyelemre,
pontosságra, kitartásra nevel. Nem csak a mozgáskultúra fejlődik a közösségben
táncolóknál, hanem fejlődik a felelősségtudat, a másikra való figyelés, a
közösség értékei iránti elköteleződés. Ez mind-mind olyan dolog, amiből nem
csak egyénileg profitálhatnak a
táncosok, hanem profitálhat a szűkebb közösség, a tánccsoport, s persze a mi
nagy közösségünk, Putnok is.
– Idén lesz 21 éves.
Nem hátrány ez egy ilyen közösségben? Nincsenek e miatt Önben kételyek?
Megítélésem szerint előny is és hátrány is. Ebben a korban a legaktívabb
mindenki. Fáradhatatlan, kreatív, elhordaná a hegyeket is. Ez bennem is megvan,
s ez fontos a tánccsoport szempontjából.
Hátrány is, mert bár még nincsen meg az egyetemi képesítésem (amit meg kívánok szerezni), megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkezem. Ennek ellenére, fiatal korom miatt vannak, akik legyintenek, kétkednek munkámban. Ezt én nem veszem komolyan, de annak gondolata zavar, hogy a gyermekek tánccsoport iránti érdeklődését negatívan befolyásolhatja.
Nekünk és nekem erre egyetlen válaszom van. A fellépések utáni hatalmas taps. Az az igazi visszaigazolás, hogy megéri ezt csinálni. S ez adja számomra a hajtóerőt és a hitet abban, hogy minden kétely eloszlik majd.
Nekem egy dolgom van. Profi módon felkészíteni a táncosokat, s lehetőséget adni nekik arra, hogy átéljék munkájuk gyümölcsét, a sikert és a tapsot. Mert az nagyon felemelő érzés. Aki már kipróbálta, az tudja. Aki nem, az esetleg kétkedik.
Hogyan tovább?
A csoport működik, szeretettel várunk mindenkit, aki szeretné megtanulni a társastáncokat, szeretne közösségben táncolni. S persze várjuk azokat is, akik egészségükért, a mozgás öröméért szeretnének táncolni. Szóval várunk minden érdeklődött, itt Putnokon a Tóth Ede Művelődési Házban minket megtalálnak.
Szó volt sok mindenről. Örömökről, vágyakról, sikerekről, munkáról. Ilyen fiatalon van hitvallása? Vannak olyan gondolatok, amik a hajtóerőt adják?
Mint említettem Michael Jacksont példaképemnek tekintek. Így talán nem véletlen, hogy az ő két gondolata benne van minden nap munkáimban, terveimben.
„- Soha, semmivel sem vagyok elégedett. A tökéletességre törekszem; éppen ettől vagyok az, aki.
– Döbbenetes, mire képes az ember, ha megvan benne az akarat.”
Szerettünk volna még néhány dolgot megkérdezni Kozsuk Pétertől, de már nem volt lehetőségünk, mert megkezdődött a próba. A gyerekek együtt vannak, ők az elsők és a legfontosabbak….
Nem is történhetett volna ez másként egy rendkívül szerény, de a tánc – és csoportja iránt végtelenül elkötelezett ember esetében.
-rizner-
A képgaléria , mely a próbák, fellépések képeit tartalmazza, a képre kattintva nyitható meg.
