Pénteken és a hétvégén országszerte elballagnak a diákok a középiskolákból. Pénteken a nemzetiségi nyelv és irodalom vizsgákkal már meg is kezdődnek az írásbeli érettségik, amelyek hétfőn a magyar írásbelikkel folytatódnak.
A ballagás kifejezés a latin eredetű
valetans (búcsúzó) szóból származik, maga a szokás pedig a felvidéki
Selmecbányáról, ahol az 1870-es években az erdészeti és bányászati akadémia
hagyományaként a hallgatók a Ballag már a vén diák kezdetű dal éneklésével
búcsúztak el iskolájuktól .
Ezek után az egész országban és minden iskolatípusban
elterjedt a ballagás, és a 20. század elejére már általánossá vált. A 1920-as
évekre a Ballag már a vén diák kezdetű dalt sok helyen felváltotta az Elmegyek,
elmegyek kezdetű magyar népdal.
Népszerű szokássá vált az is, hogy a ballagás előtti
éjszakán a végzős diákok szerenáddal köszöntik tanáraikat. A ballagás napján az
iskola zászlóját követve sétálnak végig a folyosókon a diákok, vállukra
akasztva egy kis tarisznyát, amelybe az alsóbb osztályokba járó társaik
pogácsát, földet, sót, aprópénzt és egy képet tettek az iskoláról.
Mára a ballagás jelentősége megváltozott. Míg korábban az érettségit tett diákokat komoly állások várták, megbecsült pozíciókat tölthettek be, ma már a következő iskola fokozatba való belépés feltétele lett.
(A képek múltidézőként a Surányi Endre Szakképző Iskola 2012-es ballagásán készültek)